ÉLETMÓD

A csalán az csalán!

Nem egy értékes gyógynövényünk kerül ki a gyomnövények soraiból, de van egy, ami amellett, hogy különösen jótékony hatásokkal bír, még meglehetősen finom is tud lenni, ha jól készítik el. Egyetlen gond van vele csupán: igen csak agresszívan védi magát a felé nyúló kezektől.

A nagy csalán (Urtica dioica) az egyik legismertebb gyom- és gyógynövény is egyben, Magyarországon, sőt egész Európában elterjedt, nitrogénben gazdag nedves erdők,mocsarak,akácosokban érzi magát jól. Már az ősidők óta ismert számos gyógyhatása, ami azt illeti valóságos csodaszer. Köszvény, magas vérnyomás, pangásos szívelégtelenség, szénanátha, menstruációs fájdalmak, skorbut, levele vér-, és vesetisztító, reuma, cukorbaj, hajhullás és aranyér esetében. Teája nagyon jó reumára, köszvényre, cukorbetegeknek,hólyaghurutra, magas vérnyomásra,ezen felül vértisztító,vizelethajtó, általános erősítő. Aranyeres bántalmak esetén is alkalmazható ülőfürdőként, bőrkiütésekre borogatásként, hajhullás, korpaképződés, hajzsírosodás ellen is használják,de torokgyulladás ellen gargarizálóként is bevált módszer a csalán alkalmazása. 

A szuperereje azonban egyértelműen a vértisztító hatásában rejlik, ugyanis a csalán az egyik legerősebb vértisztító hatású növény a világon. Tavasszal és ősszel nagyon jót tehetünk a testünkkel, ha tartunk egy pár hetes csalánkúrát, ami annyit tesz, hogy reggelente éhgyomorra 2-4 héten keresztül megiszunk egy 2 deci csalánteát. 

A csalán felhasználása a gasztronómiában meglehetősen ritka manapság, pedig gyakorlatilag bármibe jó, amibe a spenót is, hiszen íze valahol a spenót és a sóska között van félúton, kifejezetten jóízű. A csalán mindennapos fogyasztása azért kopott ki a kultúránkból, mert a feudális korban a legszegényebb rétegek főztek csak belőle levest, így amelyik háznál ebből főztek, azok inkább próbálták titokban tartani. Wass Albert Kard és Kasza című regényében van egy rész, ahol a falu új papját csalánszedésen kapják, és a falu oláhjai már el is kezdtek suttogni arról, hogy “a magyarok csalánon tartják a pópájukat” - pedig az szegény csak egészségtudatos és vegetáriánus volt egy olyan korban, ahol az bizony nem igazán volt megtűrt hóbort.  

A csalán szinte bárhol megterem, de ha szedni szeretnénk belőle, érdemes a forgalmas utak mentét és árkokat kerülni.